HOGYAN BIZTOSÍTHATJA AZ ÁLLOMÁNY FEJLŐDÉSÉT
Tudatos takarmányozás
Hogyan tudja segíteni a szarvasállomány ideális táplálkozását?
Ahhoz, hogy vadjainkról takarmányozási szempontból megfelelően gondoskodjunk három fő tényezőt kell szem előtt tartanunk:
MIKOR?, MENNYI? és MILYEN? összetételű és beltartalmú takarmányt etessünk? A vadról gondoskó ember számára mindez rendkívül összetett kérdés, hiszen a természet kiszámíthatatlansága tovább bonyolítja a feladatot.
Táplálkozási alapelvek
A szarvasfélék, így a gím- és a dámszarvas is az átmeneti táplálkozási típust képviselik: ők az ún. alkalmazkodók. Füvet legelnek, széles levelű gyógynövényeket esznek, de ugyanakkor a rügyeket és a bokrok éves hajtásait, illetve néha fák kérgét is elfogyasztják. Képesek jól adaptálódni a környezet különböző feltételeihez. Napszaktól függetlenül akár napi 4-6 alkalommal is legelnek.
A vadon élő kérődzők nem közvetlenül az elfogyasztott takarmányból szerzik a táplálóanyagokat, hanem abból, amit a bendőben élő mikroorganizmusok előállítanak belőle. Ha a mikroorganizmusok számára nincsenek megteremtve a megfelelő életkörülmények, akkor az állat igényeit nem tudjuk kielégíteni a legkiválóbb összetételű takarmányokkal sem.
Ezt a bonyolult rendszert kell tehát támogatnunk ahhoz, hogy a az egyedekben rejlő képességet minál inkább ki tudjuk aknázni. Ehhez nyújtanak segítséget a Cervi Granulated Feed termékcsalád takarmányai
Fontos tudni
Vadon élő kérődzők takarmányozási technológiája
A vadon élő kérődzők takarmányozása/kiegészítő takarmányozása hazánkban a táplálékhiányos időszakban az állat szükségleteinek kielégítését támogatja, valamint a mezőgazdasági vadkárt hivatott csökkenteni. A kijuttatott tömeg és abraktakarmány, valamint a kihelyezett nyalósók az állatok létfenntartó szükségletének kielégítésére elegendők lehetnek, amennyiben a területen jelen levő vadállomány kor és ivar szerinti összetétele, létszáma megfelelően becsült. A hazai gyakorlat nem koncentrál eléggé az állomány egészségének és agancsfejlesztésének támogatására.
A hazai gyakorlat nem koncentrál eléggé az állomány egészségének és agancsfejlesztésének támogatására.
Az agancsfejlesztés táplálóanyag szükséglete rendkívül magas, lévén hogy az állatvilágban előforduló egyik legintenzívebb szövetnövekedésről van szó. Farmi kutatási eredmények alapján a bőgést/barcogást/üzekedést követő bármilyen negatív hatás (elsősorban takarmányozási eredetű) jelentős hatással van a következő évi agancsfejlesztésre.
Farmi kutatási eredmények alapján a bőgést/barcogást/üzekedést követő bármilyen negatív hatás (elsősorban takarmányozási eredetű) jelentős hatással van a következő évi agancsfejlesztésre.
A szarvasfélék evolúciós sajátossága a tél folyamán kisebb méretű bendő, mely szabadterületi körülmények között a túlélés egyik záloga. Éppen ezért a téli, tél végi időszakban rendkívül fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű takarmány pótlás.
Az agancshullatás korfüggő, az idősebb gímszarvas bikák már február elején hullajthatják agancsaikat. Az új agancs növekedése tehát ekkor kezdődik. Erre az időpontra az állatnak megfelelő kondícióban kell lennie, mindamellett olyan ásványi anyag és vitamin tartalékokkal kell rendelkeznie, melyek nemcsak mennyiségben, de egymáshoz viszonyított arányaikban is megfelelőek az agancsépítéshez. A tavaszi szőrváltás első jelei ilyenkor még az állaton ugyan nem látszanak, viszont erre is fel kell készülnie.
Könnyű belátni, hogy ebben az időszakban létfenntartásának, agancsnövekedésének támogatására kiegészítő takarmányra van szükség. Ezt a szükségletet, a klasszikus szemeskukorica, rétiszéna, ill. mezőgazdasági melléktermékek nem tudják minden tekintetben kielégíteni, még megfelelő adagolás mellett sem.
A takarmány felvételekor elsősorban az energiaszükségletét igyekszik kielégíteni az állat. Fontos tehát, hogy az állat számára felkínált, ill. felvett takarmány energiatartalmát alapul véve állítsuk be annak egyéb paramétereit (nyersehérje, makro és mikroelemek, vitaminok…stb.). A szervezett korábban említett feltöltésére kb. 4 hétre van szükségük, tehát már január elején (de jobb december közepétől, vagy a téli napfordulótól) közel azonos mennyiséget és összetételt kellene elfogyasztania, mint az agancsnövekedés későbbi szakaszában egy gímszarvas bikának. A bőgést/barcogást követően a bendő térfogata egy rövid időre megnő, majd ismét kisebb lesz és csak január közepétől növekszik a táplálékfelvétel. A takarmányozási szempontból kritikus időszak tehát a szaporodási időszakot követően április közepéig, végéig tart.
A klasszikusan használt nyalósó a szervezet számára szükséges nátrium mennyiségét tartalmazza ugyan, de csak ritkán tartalmaz más ásványi anyagokat, a vad számára megfelelő arányban pedig szinte sohasem.
A vadon élő kérődzők fő ásványi anyag forrása az általuk elfogyasztott növényekből származik, melyek azt a talajból veszik fel. A talajok makro és mikroelem ellátottsága, azok hozzáférhetősége a növények számára, illetve arányuk tájegységenként, de sokszor egy 3000 ha-os vadászterületen belül is jelentős eltéréseket mutathat. Éppen ezért a talajvizsgálat, a vad számára kedvelt növények beltartalmi vizsgálata, valamint az elejtett, elhullott egyedek szőrmintájának vizsgálata segítséget nyújthat egy ásványianyag kiegészítő koncentrátum, vagy késztáp összeállításához. Egyszerű nyalósó helyett is célszerű a területi adottságoknak megfelelően dúsított ásványianyag kiegészítőket felkínálni a vad számára.
Ezen takarmányok, speciális takarmány kiegészítők felvételét sok tényező együttesen befolyásolja:
- az azt fogyasztó faj mérete
- az egyed adott életszakasza (szaporodás, vehemnevelés, szoptatás, agancsépítés, növekedés)
- az elfogyasztott egyéb takarmány energia és szárazanyag tartalma
- az elfogyasztott növényzet fenológiai állapota, ásványi anyag tartalma
- az ivóhely távolsága
- a terület zavartsága (stresszmentes időszakban kevesebb a nátrium szükséglet)
- a területre jellemző állatsűrűség
- a területen élő más, takarmányozási szempontból konkurens fajok
A vadon élő állatok bizalmatlansága az új, ismeretlen dolgokkal a vad takarmányozás területén is érvényesül. Éppen ezért a kijuttatott új takarmányféleségek (késztápok, ásványianyag kiegészítők) megszokása, megfelelő mennyiségben történő felvétele huzamosabb időt vesz igénybe. Az egyes takarmányféleségek évközi váltása (a bendő egészséges működésének fenntartása érdekében; 2-3 takarmány típus az év folyamán) pedig igen nagy odafigyelést igényel a vadgazdától.
Összességében elmondható, hogy az általunk forgalmazott takarmánykeverékek, közép és hosszútávon várható minőségi javulást eredményeznek. A fajsúlyok növekedése és a trófeasúlyok emelkedése mellett az agancstörések/szarvsérülések valószínűségét csökkenti. Támogatja a kérődző vadállomány immunrendszerét és minőségi táplálóanyagot nyújt a növekedéshez és a vehemépítéshez. Az okszerűen elhelyezett etető és az általunk forgalmazott takarmánykeverékek optimális energiatartalma következtében az etetőt látogató állatok csak később, vagy egyáltalán nem váltanak ki mezőgazdasági területekre, így a vadkár mértéke csökkenthető.
Többet szeretne tudni?
Vegye fel velünk a kapcsolatot, örömmel tájékoztatjuk!